VMUG Hungary

Az elmúlt héten a VMworld Europe rendezvényen elhangzott, hogy „VMware vSphere 4” lesz a hamarosan megjelenő új ESX 4.0 termék neve. Ezzel a cikkel nagyon elkéstem (2007. októberben jelent meg a 3.5), de hiánypótlásként mindenképpen tartoztam még vele. Legutóbb az ESXi telepítését néztük át, most nézzük meg újra a „hagyományos” ESX szerver telepítésének lépéseit. Igyekeztem az unalmas telepítési leírás mellett jó pár hasznos tippet is megosztani a kedves olvasóimmal.

Magyar nyelvű ESX Server 3.5 telepítési útmutató

Ez a rövid bemutató képekben átfutja, hogyan lehet az ESX 3.5-öt telepíteni. A napokban még mindig találkozom olyanokkal, akiknek a telepítéssel kapcsolatos kérdési vannak. A cikk további célja, hogy egy helyen legyen megtalálható az ESX3 és ESX4 telepítése, így a különbségeket/változásokat jól lehet majd látni. Amúgy nem bonyolult a telepítés, a lépések nagyon hasonlítanak egy sima RHEL telepítésre. Ez nem véletlen, hiszen az ESX szerver konzol operációs rendszere ebből származik.

A telepítés első lépéseként tesztelhetjük a CD lemezt, de nem ajánlott, csak az időt húzzuk vele. Én egy virtuális gépként teszteltem, ez ne zavarjon meg senkit (így lehet a legegyszerűbben képernyőképeket készíteni szerverek nélkül), normál esetben fizikai gépre ugyanígy történik a telepítés. Legközelebb, ha minden terveim szerint alakul már pl. az IBM BladeCenter Management webes felületén fogok mutogatni, amint a VI4-et telepítem, remélhetőleg hamarosan.

A kezdő képernyőn a logó megcsodálása után a Next az egyetlen lehetőség.

Valószínűleg a szerverszoba KVM-jén nem magyar billentyűzet fogad.

Egérrel kapcsolatos beállítások, nagyjából mindegy, maradhat a default-on.

Az ESX szervernek nem jellemző a grafikus X felülete, inkább a helyi konzolon szoktunk bejelentkezni vagy jellemzően SSH-n keresztül, akárcsak egy Linux gépre.

A liszensz (vagy licensz?) figyelmes elolvasása után nyomjuk meg a Next-et. Az EULA sokszor átlépésre kerül, hozzáteszem a “mit szabad és mit nem” jellegű kérdésekre sokszor választ kapunk benne. Nyilván nagy része bla, bla, de van benne pár érdekes rész.

A lemezek particionálása után Next. Itt célszerű az “auto” üzemmódot választani, mert jó pár particiót létrehoz a rendszer. A maradék helyet az ESX helyi VMFS fájlrendszernek hozza létre, ahová szintén lehet majd virtuális gépeket elhelyezni. A VMware nem támogatja a helyi lemezeken tárolt virtuális gépeket, így ezeket csak teszt célokra használjuk. A virtuális gépeket mindig valamilyen közös, megosztott tárolón szokás tartani. Ez lehet FC, iSCSI és NFS. Az utóbbi mivel nem blokk elérésű eszköz nem lehet VMFS-re sem formázni. Teljesítmény kapcsán megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy az FC +HBA a leggyorsabb megoldás, utána jöhet az iSCSI bár egyesek szerint a hanyományos Linux NFS jobban muzsikál. Kérdés persze akkor, hogy mire formázzuk a távoli lemezt (ext3 vagy XFS, stb.)

A szokásos biztos akarod hogy mindent töröljek képernyő.

Nekem ezeket a particiókat hozta létre a rendszer automata módban. A swap particiót a VMkernel használja a virtuális gépek túlzott memória túlfoglalása esetén. A vmkcore partición található meg újraindítás után a “purple screen of death” utáni kernel dump, melyből ki lehet bogarászni, hogy melyik hardverrész meghibásodása okozta a rendszer váratlan leállását.

Amúgy, aki még nem látott ilyet, annak bemutatom (a starting coredump to disk rész érdekes):

Forrás: http://vinf.net/2008/07/08/psod-purple-screen-of-death/ [1]  (PSOD – Purple Screen of Death)

Windowsnál van kék, web alkalmazásoknál fehér, a VMware a lilát választotta. Hozzáteszem, az utóbbi 2 év alatt még személyesen nem láttam ilyet Persze szándékosan előidézhető, ahogy a blog írója is tette. Vagy egy (fém) csavarhúzó segítségével a CPU foglalat körül kapirgálva.

Boot loader lehetőségek, jellemzően nem használjuk.

Az IP cím beállítása rész. Ez talán az egyik legfontosabb rész a telepítés során. Itt célszerű nagyon figyelni, hogy ne írjunk el semmit, mert utólag bosszantó, ha emiatt nem tudunk távolról csatlakozni a virtuális gépünkhöz.

Ha már itt járunk, tisztázzuk, hol tárolja az ESX szerver ezeket a kulcsfontosságú beállításokat:

Gép neve (hostname)

· /etc/hosts

· /etc/sysconfig/network

Frissítéshez: service network restart

IP címe

· /etc/hosts

· /etc/resolv.conf

· /etc/sysconfig/network

· /etc/sysconfig/network-scripts/ifcfg-vswif0

Frissítéshez: service network restart

Hálózati kártya fizikai címének megváltoztatása (MAC)

· 1. /etc/vmware/esx.conf

· 2. töröld a "/system/uuid" sort

· 3. /etc/sysconfig/network-scripts/ ifcfg-vsiwf0

· 4. Töröld a  "MACADDR" sort

· 5. Ismételd meg mindezt az összes “vswif” (szerviz konzol)  interfészre, ha szükséges

· 6. Indítsd újra az ESX-ed!

Az időzóna beállíátások, nem hatékony módja, ha a Budapestet jelölő kis sárga pontot próbáljuk eltaláni a térképen általános iskolai földrajz ismereteinkre hagyatkozva. A listából választva jóval egyszerűbb a helyzetünk.

Én nem tettem meg, de célszerű felvenni egybő egy dummy felhasználót is, mert a root nem tud belépni távolról SSH-n át kezdetben ( /etc/ssh/sshd_config – PermitRootLogin no ).

Az összefoglalást megtekintve indíthatjuk a telepítést.

A telepítés után egyetlen újraindítás szükséges, és máris munkára kész a rendszerünk. Nekem a telepítés egy HP DL580 (G5) szerveren kb. 15 percig tartott újraindítással együtt. Ügyesebbek a SAN boot-ot választják, és írnak egy scriptet a hálózat beállítására minden gép esetén.

Telepítés utáni újraindítás.

Indul az ESX szerver.

Indulnak a szolgáltatások.

Készen vagyunk! Így néz ki az ESX üdvözlő képernyője. A szokásos ALT+F[1-12] gombokat nyomkodva lehet változatni a helyi konzolok közt. Az ALT+F11-en kapott helyet az ESX információs lapja.

Összefoglalás

Tudom, hogy nem nagy szám ez a cikk, és picit offtopic, de úgy láttam eddig hiányzott egy rövid magyar nyelvű összefoglaló a telepítés menetéről. Bízom benne, hogy akad olyan, aki majd hasznosnak véli. A következő cikkemben a VI3 környezet konfigurációjáról és az ESX szerverek együttes tudásáról lesz szó. Ez alapozó lecke a VI4 megjelenése előtt, hogy jobban tudjak majd utalni a változásokra. Az itt leírtak nem helyettesítik a „VI3.5 Install & Configure (alap) + VCP Workshop” tanfolyamon megtanulható részletes ismereteket, de legalább alapszintű útmutatót nyújtanak.

Kapcsolódó anyagok:

VMware vSphere 4.0 – Configuration Maximums

http://vmwaretips.com/wp/2009/02/25/vmware-vsphere-40-configuration-maximums/ [2]

VMworld Europe 2009

http://www.vmworld.com/europe [3]

VMware Infrastructure 3.5 oktatás – hivatalos VATC tanfolyamok (2009)

http://www.dns-hungary.hu/products/vmware/vmware_education.php [4]

Comments are closed.